A vissza nem térítendő támogatások sok személyben rengeteg kérdést vetnek fel. Miért osztogatja az állam az ingyen pénzt? Miért hajlandó a tanácsadó csekély összegért segíteni azért, hogy a pályázó jelentős összeghez jusson, illetve megalapozzon jó esetben egy vagyont érő vállalatot? Miért ennyire bürokratikus a rendszer? Miért támogatnak gazdasági szempontból rossznak minősülő projekteket?
A továbbiakban ezekre a kérdésekre próbálok választ adni.
A vissza nem térítendő támogatásokkal finanszírozott projektek esetében legalább három fél érdekelt a pályázat sikerességében: a pályázó, a tanácsadó, illetve a finanszírozó intézet. A siker egy kvalitatív érték, nem lehet egy egzakt érékkel kifejezni. Romániában a sikert a pályázó definiálhatja úgy, hogy sikerült a kiíráshoz képest kisebb önköltséggel végrehajtani a tervet, esetleg úgy, hogy sikerült a panzió mellé egy nagyobb magánházat építeni (sokszor a kilopott anyaggal), vagy sikerült egy hosszútávon jövedelmező vállalatot megalapozni. A pályázatíró cég úgy definiálhatja, mint kevés energiával nagy pénzösszeghez jutni, de úgy is értelmezheti, hogy rengeteg munkával sikerült gazdasági, illetve szociális szempontból egy pozitív hozamú vállalatot elindítani. A finanszírozó intézet munkatársa számára a siker azt jelentheti, hogy a pályázat egyszerű, átlátható, illetve egyértelműen a vizsgálólapra minden kérdéshez odaírhatja: igen/teljesíti. A felkészült ellenőrök azt a projektet nevezik sikeresnek, amelyben egy időben a finanszírozó intézet, illetve a pályázó érdekei teljesülnek.
A vissza nem térítendő támogatások nem égből pottyantott manna, habár sokszor ez él az emberek fejében. A pályáztatónak bizonyos érdekei vannak a háttérben (munkahelyteremtés, környezeti gondoknak az orvoslása, társadalmi, szociális gondok rendezése stb.), amelyet az intézkedés szükségességénél közzé is tesz. A finanszírozó intézet nem létesít közvetlen kapcsolatot a pályázóval, ebből kifolyólag dokumentumok bekérése révén meg kell győződjön arról, hogy a pályázó jó szándékú, illetve teljesíti az elvárásokat. A pályázat feltételei nem kell mindenkinek megfeleljenek. A pályázattal finanszírozott projekt egy lehetőség a sok alternatíva közül. Amennyiben a vállalkozó úgy véli, hogy a pályázat feltételei torzítják a kitűzött célokat, más finanszírozási lehetőségeket kell találnia arra, hogy az üzleti tervét megvalósítsa.
Általában az olyan lehető legköltséghatékonyabb projektet szokták kiválasztani az érintettek, amely teljesíti az előre rögzített célokat. A vissza nem térítendő támogatással finanszírozott projektek esetében ez a törvényszerűség felborul, a finanszírozó intézet határozza meg a szelekciós kritériumokat. Az Unió kritériumait nem lehet pénzben kifejezni (munkahelyteremtés, innováció, fiatalok támogatása, nők támogatása). A finanszírozó hatóság meghatározza a keretösszeget, és a felállított kritériumok alapján csökkenő sorrendben finanszírozza a feltételeknek eleget tett projekteket.
Az uniós forrásokkal foglalkozó projektmenedzserek nehéz feladatokra vállalkoznak, mert a finanszírozó intézet elvárásait, illetve a megrendelő elvárásait egy időben kell teljesítsék.
A terv meg kell, hogy feleljen az elvárásoknak. Nem elég az, hogy technikailag rendben legyen, az is szükséges, hogy az igény a projekt előrehaladása közben is megmaradjon. A projekt központjában a vevő áll. A projekt minden szakaszában figyelembe kell ezt venni. A pályázatírás esetében háromszorosan érvényes. A projekt egyszerű és átlátható kell, hogy legyen, a megvalósított terv a pályázó céljait kell szolgálja, oly módon, hogy a megtermelt javak a végfelhasználónak megfeleljenek. Emellett a finanszírozó intézet formai és procedurális követelményeinek is eleget kell, hogy tegyen. Akkor nevezhető a projekt egy jó tervnek, ha a megvalósítás után többet nyújt a megrendelőnek, mind amennyit elvárt. Ettől függetlenül nem kell sajnálni a tanácsadókat. Általában ha jól végzik munkájukat, kellőképpen meg vannak fizetve. A kiírás alapján a pályázat értékének 3%−8%-át elkérhetik. Gondoljunk bele egy nem túl nagy, de értékében a 200.000 eurót meghaladó projektbe. A jó pályázatírónak a legnehezebb visszautasítani egy klienst. Gondoljunk csak bele, ott áll a messzeségben 10.000 euró tanácsadói díj.
A tanácsadó meg kell határozza azt, hogy a kliens elképzelése megvalósítható-e az adott kiírással vagy sem. Elvileg el kell utasítania azokat a klienseket, akik másképp képzelik el a projektet, mint ahogyan a finanszírozó intézet elvárja.
A pályázó elsősorban gazdasági megfontolásból hajlandó megvalósítani egy projektet, az állam, az Európai Unió viszont a gazdasági szempontokon kívül társadalmi, szociális, környezeti gondokat is szeretne egy időben orvosolni. Ebből kifolyólag a tanácsadóra komoly feladat hárul. Meg kell találnia a két féllel együttműködve azt a járható utat, amely mindkét fél elvárásait teljesíti. Általában egy jó projekt minden érintett elvárásait teljesíti. A támogatás mértéke vonzó a pályázó számára, a tanácsadói díj pedig elfogadható a pályázatíró cég számára.
Írd meg a véleményed