Amerika, jövök!

December vége van, még egy napig 2014-et írunk. Nyugalom van. Furcsa. Azon kezdek gondolkodni, hogy mikor volt utoljára ekkora nyugalom az életemben. Az utóbbi pár hétben minden a búcsúról szólt körülöttem, és rövid idő alatt sok minden változott. Nem csak a külső körülmények az életemben, de úgy érzem ÉN is.

Felmondtam a munkahelyemen. Lemondtam elnöki tisztségemről a RIF-ben. Véget ért több éves párkapcsolatom. Magamban vagyok a gondolataimmal és ez új nekem. Eltűnik hirtelen minden nyomás, minden stressz ami bennem volt, és úgy fekszem le esténként, hogy nem arra gondolok, hogy mi az első teendőm reggel. A határidőnaplóm üresen áll már napok óta. Elkezdek Amerikára gondolni, aztán újra, meg újra. És rájövök, hogy már nem félek. Visszagondolok arra, hogy hogyan jutottam el ide, és most már látom, hogy minden egyes lépésem, minden egyes történés egy picivel hozzásegített ahhoz, hogy ez az álmom megvalósuljon. Már nem kérdés az, hogy mennem kell. Menni akarok. Az ember életében ritkán jönnek olyan pillanatok, amikor lehetősége van egy új kezdetre. Vagy legalábbis ritkán vesszük észre, mert elveszünk a rutinban, a mindennapi dolgokkal vagyunk elfoglalva, és nincs időnk megállni és elgondolkozni, hogy abba az irányba halad-e életünk, amerre szeretnénk. Boldogok vagyunk? Egy új kezdet lehetőség arra, hogy másképp csináljunk mindent. Hihetetlenül sokat pörögtem. Bánom? Persze, hogy nem. Egy döntést sosem szabad megkérdőjelezni, mivel ezek a döntések határozzák meg életünket. Visszatekintve az elmúlt évre viszont egy pár olyan gondolattal gazdagodtam, amit a jövőben másképp akarok és másképp is fogok csinálni. Mint minden ember, én sem vagyok tökéletes, és ezt nekem is be kell látnom. Sokszor ragaszkodunk a múlthoz, a megszokotthoz, és szomorúak vagyunk amikor valami véget ér, így nem vesszük észre azt a sok lehetőséget, ami előttünk van. Azzal töltjük az időt, hogy olyan dolgokon gondolkozunk reggeltől estig, amin már úgy sem tudunk változtatni. Üzenem mindazoknak, akik félnek a döntéseiktől, és félnek a változástól, hogy csakis mi magunk felelünk a boldogságunkért. Csak ezt néha elfelejtjük, és hagyjuk, hogy más emberek, más dolgok, körülmények befolyásoljanak. Szeretünk mások döntéseitől függni, mert félünk vállalni a saját döntéseink következményeit. De végül is, ki az aki felébred minden reggel, a tükörbe néz és azt látja, hogy az óra ketyeg, de még mindig nem vagyunk boldogok? Hát mi! Minden csak egy röpke elhatározás kérdése, aztán már csak követni kell amerre a döntéseink vezetnek, és nem megkérdőjelezni azokat. A legrosszabb, amit történhet, hogy tévedünk és tanulunk belőle. De mire már rájövünk, hogy tévedtünk már nem fog fájni, hisz tapasztaltunk és minden rosszban, mindig van valami jó. Egy új fejezet kezdődik az életemben, egy új kezdet. AMERIKA. Hivatalosan is megkezdődött a visszaszámlálás, már csak 9 nap és New York állam egy Henivel gazdagodik. Egy Henivel, aki tenni akar és aki még keresi a helyét a világban. Egy közhelyes, de jelen pillanatban nagyon is találó idézettel zárom cikkemet. “When I had nothing to lose, I had everything. When I stopped being who I am, I found myself.” P.C. Sokszor valóban mindent el kell veszítenünk, ahhoz hogy újra magunkra találjunk. Boldog új évet kívánok mindenkinek, és ígérem hogy 2015-ben, már kevésbé szentimentalista, és inkább eseménydúsabb blogbejegyzéseim következnek. Jelentkezem januárban a Niagara vízeséstől. ^_^