Decemberben szomorúan olvastam, hogy Sepsiszentgyörgy nem lesz ott a kultfőváros címért futott verseny második fordulójában. Több sajtóanyag is született akkor arról, hogy mi mindent lehetett volna kihozni ezen gigantikus projektből. Bevallom őszintén, hogy nem lepődtem meg akkor, amikor kiderült, hogy Szentgyörgy nem jutott tovább a második fordulóba, de nem akartam plusz egyedik véleményt írni arról, hogy bezzeg-bezzeg.
Ugyanakkor akkor döntöttem el, hogy írni kell minderről, amikor Szentgyörgy úgy fordult rá a Kép évére, hogy január elején Dan Perjovschi a revista22.ro-n ajánlotta a Magmát. Mi több, Perjovschi szerint is a legjobb közstruktúra által fenntartott kiállítótér Romániában, amely azon kevés helyek közé tartozik, ahol arrébb üthetsz egy szeget vagy ráfesthetsz a kiállítótér falára.
Rákérdeztem két csíkszeredai származású, jelenleg Sepsiszentgyörgyön élő fiatalra, hogy miért költöztek a városba.
A helyzet az, hogy Erdélyben, de legalábbis a Székelyföldön, mindezidáig csak a szentgyörgyieknek esett le a tantusz.
We are on our own. Puff. Vagyis, hogy a saját zsírunkban kell megsüljünk, mindenki függ mindenkitől, olyan ez, mint a sorosan kapcsolt áramkör, szóval tegyük félre a sztratoszféráig katapultált frusztrációnkat és önérzetünket, s csináljuk együtt.
Így kerültek egy asztal köré a fazakas dorkák (a székely Anonymous), az egyszemélyes intézmények (hommage á Baász Imre), a nagyvonalú mecénások, a szent őrültek, s a populista politikusok, és így dolgoznak napról napra azon, hogy minél többen otthon legyünk benne. Mármint a világban.
Az eredmény jól látható: Szentgyörgyön, ha bedobják a követ – csobban. Máshol még gyűrűt sem vet.
(Rusz Péter)
Kép innen: sepsi.ro.
Sepsiszentgyörgy nagyon arányosan valahol középen helyezkedik el a kisvárosi csend és a nagyvárosi zsúfoltság között, számomra ideális középútja e kétfajta „rezgésnek”. Munka miatt költöztem ide, négy éve élek itt. Első perctől jól éreztem magam, mert tele volt pezsgéssel, fiatalos lendülettel a város. Itthon van, vagy itt él több tevékeny fiatal, akiknek jó ötleteik vannak, amit legtöbbször ki is viteleznek. A város lehetőséget, keretet ad a kibontakozásra. És ettől folyamatosan megújul. Igen, a kultúrára épít, és ez jó. Mert ezáltal egy fiatalos, pezsgő miliővé válik, ami vonzó, de még jobb benne otthon lenni.
(Sipos Noémi)
A véleményekből is látszik: mindenképp megérte az utóbbi évek munkája, hiszen a kultfőváros pályázat és a Sepsiszentgyörgy Székelyföld Kulturális Fővárosa koncept kiemelte a várost a régióból, és ma már sehol nem kérdőjeleződik meg a város kiemelkedő kulturális szerepe.
Kép innen: a Facebook-esemény oldala.
Huszonöt évesen én is mondhatnám, mint egy rossz ifjúságpolitikus, hogy hajrá Szentgyörgy, hajrá képzőművészek, én viszont csak részese szeretnék lenni a Kép évének, legalább egy kicsit. Amúgy a MAGMÁ-ban pénteken nyílt az EIGHT PRESENT ARTISTS, érdemes benézni!
Írd meg a véleményed