Augusztusban, a Kolozsvári Magyar Napok egyik ünnepi pillanataként adták át a felújított Farkas utcai templomot. November közepén pedig zongora és szoprán duó által kísért divatbemutató helyszínéül szolgált a református templom, amely hír hallatán záporoztak a Farkas utcai lelkészt és a presbitériumot alázó megjegyzések.
Értem én a Facebook kommentek alapján, hogy azért nem lehet egy – a textilművészetet divatbemutató által bemutató – eseményt tartani egy templomban, mert az Isten háza.
Azt azért a magyar nyelvű hozzászólások is beismerik, hogy volt már politika a templomokban.
Problémásabbnak gondolom viszont azt, hogy találni a hozzászólások között olyat, aki a sportcsarnok helyett inkább egy ortodox templomba küldte volna a rendezvényt. Nem szándékszom hitvitákba bonyolodni, de ha a Fennvalónak nem tetszik ez a divatbemutató a református templomban, akkor valószínűleg egy ortodox templomban sem tetszene ugyanez. Mi több, valamely pláza kifutóján sem. Nem hiszem, hogy tetszőbb, ha ott nézzük meg.
Többekhez hasonlóan, látva a rendezvényen készült fotókat, én sem tartom felháborítónak a rendezvényt, sőt: egyetlen női váll látszik ki, egy női felső van csipkéből és ugyanakkor hatalmas ingyenreklámot kapott a Farkas utcai református templom, mint gyönyörű ingatlan. Már-már közhelyesen hangzik, de e mellé tessenek egy esküvői menetet megtekinteni. Az ám a döfi!
Most a templomokban található ajándékboltokat inkább hagyjuk. Hol nincsenek?
Végül, de nem utolsó sorban, megnyugodhatnak a kedves hozzászólók, hiszen a nem várt reakciók után valószínűleg nem lesz az az erdélyi magyar egyház, aki egy ilyet bevállalna.
És egy személyes történet: néha beülök a Szent Mihály templomba, csak úgy egyedül, csendben. Ilyenkor nem szokott zúgni az a porszívó, amellyel a vörös szőnyegeket szokták takarítani. Igen ám, de észrevesz a takarító, aki gondolom azt hiszi, hogy őt jöttem ellenőrizni. Bekapcsolja a porszívót, én pedig felállok és csendben távozok.
Írd meg a véleményed