Mikor beszéltél utoljára arról, hogy mit ettél, mondjuk ebédre? Mennyire figyeltél arra, hogy ez az ebéd egészséges is legyen? Eszedbe jutott a folyamat, amin végigment, amíg az asztalodra került? „Mint ahogy természetesen beszélünk a fociról vagy politikáról, éppúgy kell beszélni a táplálkozásról is, hiszen azok vagyunk, amit megeszünk” – kezdte a kerekasztal beszélgetést Simon Zoltán. Hogy a felfújt csirkék, adalékanyagokban gazdag sajtok világán is túllássunk, beszélgetőtársai tágították a horizontot: Bakó Alpár, a Kolozsvári Magyar Gazdák Egyesületének elnöke; Takács Attila, szamosújvári méhész és Nagy Ákos sajtmanufaktúrával foglalkozó gazda.
Nagy Ákos kíváncsiságból kezdett hozzá a sajtkészítéshez. Mint elmondta, sajtot kétféleképpen lehet előállítani: gyorsabban, adalékanyagokkal, és lassabban, viszont egészségesebben, érleléssel. Ez a folyamat nagyjából három hónapot igényel. Az általa így készített trappista sajtot a közönség is megkóstolhatta, amely eredeti, a trappista szerzetesektől származó recept szerint készült. Termékeit nem üzletekben árulja, hiszen nem is tudna versenyezni azokkal az árakkal, ehelyett egyenesen juttatja el a fogyasztónak. Takács Attila 2012 óta méhészkedik. Tőle megtudhattuk azt, hogy a hiedelemmel ellentétben nem az a méz van cukorral keverve, amely megcukrosodik, éppenséggel az a minőségi. Az, amelyik kristályos és vastag állagú, a hamisított.
De mi is számít minőséginek?
Ákos szerint minőségi az a termék, amelynek az előkészítési folyamata nincs felgyorsítva, és amihez nincs hozzáadva adalékanyag. Rávilágított ugyanakkor arra a technikára is, amelyet a nagyüzemek alkalmaznak: megveszik a sajtalvadékot külföldről, amiben már nincs savó, ebből pedig bármit készíthetnek. A gyártás első szakasza tehát már megtörtént máshol, így minőségi termék abból már nem lehet. Mégis mennyivel könnyebb elmenni egy bevásárlóközpontba, és leemelni a polcról azt a sajtot. Utána pedig meg vagyunk vele elégedve, hiszen finom és jól néz ki. Azt azonban sokan nem tudják, hogy amikor azt a terméket becsomagolják a gyárban, még nincs megérve. De akkor hol érik meg? Az úton errefelé? A raktárban? A polcon? Egy biztos, nem egy pincében, mint ahogy lennie kellene. Tehát nincs rászánva elegendő idő, éppen ezért kell értékelni a kisgazdákat, megérteni, és elfogadni, hogy miért drágább a termékük. Viszont tisztában kell lenni azzal is, hogy a kistermelő nem tudja folyamatosan ugyan azt a minőséget hozni, tehát ne várjuk ugyanazt az ízt. Hiszen például ha sajtról beszélünk, és mondjuk szárazság volt abban az évben, a tehén nem tudta azt enni, amit eddig, így a sajt íze is más lesz. Viszont ez nem jelenti azt, hogy rosszabb.
Feltevődik azonban a kérdés, hogy egy kisgazda hogyan tudja garantálni azt, hogy a terméke minőségi? Idő kell ahhoz, hogy kialakuljon egy bizalom a termelő és a fogyasztó között. Megnövelheti ezt a bizalmat az, ha a vásárló elmegy a műhelybe, és megnézi a termelési folyamatot. Plusz garancia ugyanakkor az is, ha a vásárló látja, hogy a gazda is a saját termékét fogyasztja. Mindezek előtt azonban a termelőnek el kell döntenie, hogy mi fontos számára: gyorsan eladni a terméket, vagy minőséget garantálva várni, amíg az rendesen elkészül. Ezt tekintve pedig arra is kell figyelnie, hogy kinek termel. Ha a nagyközönségnek szánja termékét, nem biztos, hogy anyagilag megéri neki. Viszont ha kialakul egy vásárlói közege, bizalmas kapcsolattal, aki akkor is megveszi a terméket, ha a bolti ár kétszeresét kéri tőle, máris előrehaladást tapasztalhat.
Néha tehát arra is gondolj, hogy min ment keresztül az a termék, amit leveszel a polcról, és ha esetleg túl műnek találod azt, ne restelld visszatenni, és helyette felkeresni egy kisgazdát.
Pilbáth Kincső
Írd meg a véleményed