Mi minden a konyha alapja? Mi a fő meghatározó tényező? Persze, hogy az alapanyagok. Ez az a tényező, ami eldönti az étel minőségét. Jó alapanyagból lehet igazán kiváló ételeket készíteni, közepesből már sokkal nehezebb. De nem mindegy, hogy azt honnan szerezzük be.
A séfek saját maguk járják be a piacokat, kutatva a tökéletes alapanyagot. Mindenki látott már ilyet filmekben: a séf kimegy a helyi kis piacra, végigjárja az összes termelőt, kezébe veszi, megtapogatja és megszagolja a zöldségeket, gyümölcsöket. Ezt a részt sosem adják ki a kezükből. Ha ők ennyire odafigyelnek rá, akkor mi miért nem?
Ha meg akarjuk kóstolni egy ország ízeit, akkor a legegyszerűbb módja ennek a helyi piac meglátogatása. Íz- és színkavalkádot találunk, igazi élmény. Gondoljunk akár egy horvátországi halpiacra, ahol a hajnali horgászatok eredményét látjuk: friss, helyi halat, tengeri herkentyűt, amit a szemünk rögtön megkíván.
Az árukon kívül még van egy tényező, ami megfog minket, mégpedig a mentalitás. Az a zsibongás, ami ilyen helyeken történni szokott. Mindenki büszke a saját termékére, a saját vidékére, bizonygatva, hogy ez a világ legjobb paradicsoma. De mi is az, amitől tényleg ez a világ legjobb paradicsoma? Attól lesz ez az, hogy szeretettel foglalkoznak vele, és büszkék rá. Nem próbálnak olyan zöldségeket, gyümölcsöket termeszteni, amelyek nem őshonosak. Hanem éppen az őshonos növényeket termesztik, és kísérleteznek, hogy a legmagasabb minőséget hozzák. Fontosnak tartják az identitást, és azt folytatják, amit a szüleiktől, nagyszüleiktől láttak. Nem szégyellik ezt, sőt büszkék rá, és ez igazán meglátszik az életfelfogásukban.
Olaszországban, egy Perugia melletti kis városkában, Norciaban létezik egy sajátos paradicsom fajta. Az érdekessége abban rejlik, hogy nem édeskés, hanem pikáns. A friss paradicsom olyan, mintha rendesen meg lenne borsozva. Tényleg különlegesség, amit ennek megfelelően is kezelnek. Igazán büszkék rá, hangosan hirdetve, hogy „specialita locale, molto bene”. Tudják, hogy mi terem meg náluk hagyományosan, és ez benne van a konyhájukban. Persze náluk is jelen van a globalizáció, de jobban megtartják szokásaikat, mint mások. Ez szerintem elengedhetetlen az egészséges táplálkozásban. Nekünk is fontos, hogy a saját, helyi termelőinktől vásároljunk zöldségeket. Egy idő után mindenki kitapasztalja, hogy hol árulják a legfinomabb zöldségeket, kihez érdemes kimenni. Nem az áruházi dél-amerikai zöldségek a legjobbak. Teljesen fölösleges onnan venni, mikor ugyanabban az árban megtaláljuk a sokkal „igazibbat” a piacokon. Nem utolsó sorban pedig élvezetes is lehet a piacon való vásárlás.
Mosolygós, hazai ízek – Forrás: www.ecolounge.hu
Egy másik fontos fontos problémakör a szezonalitás kérdése. Miért akarunk mi télen is paradicsomot enni, amikor azt a világ másik részéről kell hozni, és mellesleg még íze sincs? Gondoljunk vissza egy kicsit. Mit ettek szüleink? Hát nem paradicsomot és még paprikát sem. Tudomásul kell vennünk, hogy alkalmazkodnunk kell az évszakokhoz, ha egészségesen és jól akarunk étkezni. Ne felejtkezzünk el a hagyományosan téli ételekről vagy köretekről. A télire eltett befőttek érett, zamatos zöldségekből készülnek, ízbélileg össze sem lehet hasonlítani a télen kapható zöldségekkel. Milyen finom tud lenni a savanyú káposztaleves vagy húsok mellé a csalamádé. A zakuszkában benne van a nyár íze, amit könnyen megidézhetünk. Nem csak egyszerűen kenyérre lehet kenni, hanem akár szószt is készíthetünk belőle egy tésztára is. Használjuk bátran!
Most már itt a jó idő, teremnek a veteményesek, úgyhogy ajánlom mindenkinek a piacokat!
Írd meg a véleményed