Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Elérkezett az első ünnep a távolban, és habár úgy éreztem elmúlt az intenzív honvágy fázis, a húsvét mégis visszaejtett egy mélységes depresszióba. Addig nincsen baj, amíg az ember elfoglalja magát, viszont elérkezett a szünidő, a kampuszon szinte senki nincs, minden bezárt, még csak étkezési lehetőség sincs. Ezt amúgy elég abszurd dolognak tartom, és kicsit mérgesit is, hogy nem gondolnak a nemzetközi diákokra, akik szünidőben egyedül szobroznak a kampuszon. Mindezek ellenére a szünidő első pár napja nagyon jól telt. Vanessa a barátnőm spontán meglepett egy kis kirándulással, aztán egy spontán buffalói bulival is, amely másnap reggelig tartott. Az első nap átugrottunk Kanadába, és megtekintettük a Niagara vízesés kanadai részét. Még mindig nem fagyott ki teljesen. Azt mondják, a vízesést látni kell mind a négy évszakban.

A Niagara vízesés kanadai oldala

Lányos napot tartottunk, elmentünk nézelődni a kanadai oldalon. Hihetetlen, mennyire különbözik az amerikai oldaltól. Átmész a határon, pontosabban átgyalogolsz, (annyira közel vagyunk a határtól, hogy néha az ottani jelet is veszi a telefonom), és mintha egy teljesen új világ tárulna eléd. Még soha nem voltam Las Vegasban, viszont nagyon olyan feelingje van. Teljesen turista hangulata van mindennek. Ennyit jelent csupán, ha két kormányt összehasonlítunk: fontos, hogy ki mennyi pénzt fordít a turizmusra.

IMG_0901

Niagara Falls, Kanada

 Egy másik napon az öreg néni, Eleanor, húsvéti tojásfestést szervezett a nemzetközi diákoknak. Mindig szeretem az estéimet ott tölteni, habár ritkán van időm Lewistonba utazni, de amikor ott vagyok, mindig jól telik. Kacagásteli este volt. Sikerült a kreativitásunkat kiélnünk a tojásokon, majd ezután húsvéti énekeket énekeltünk, hogy a húsvét igazi értelméről is megemlékezzünk. A néni elmondta, hogy a sok apró hagyomány, tojásfestés, ünnepi ebéd, sokszor elfeledteti az emberekkel azt, hogy miről is szól ez az ünnep igazán.

IMG_0756

Eleanor háza, Lewiston

A vacsorát követően beszélgettünk egymás között, és a nyelvi különbségeinken szórakoztunk. Volt kínai, amerikai, magyar, arab. Nagyon sokat nevettünk azon, hogy egyes szavak mit jelentenek egy másik nyelven. Sajnos azt este hamar véget ért, és vissza kellett térnem a kampuszra, a kis bentlakásos szobámba. Esik az eső, még az idő is a hangulatomat tükrözi.

IMG_0762

A nevem kínaiul és arabul

Mi hiányzik a legjobban? Asztalnál ülni a családdal a megszentelt, ünnepi ebéd előtt, és hálát adni az Istennek, hogy a családommal lehetek. Akármennyire is szétszóródtunk a világban, húsvét és karácsony volt az a nap, amikor ha törik ha szakad, együtt volt a család. És olyankor mi voltunk a legboldogabbak a világon. Hihetetlenül rossz érzés, tehetetlennek érzem magam, hogy nem lehetek most ott velük, a rokonsággal, kacagva és halálra tömködve magunk a finomságokkal. Csak remélni merem, hogy karácsonykor hazamehetek, és nem kell még egy ünnepet külön töltenünk. Anyu, apu, tesó, NAGYON HIÁNYOZTOK!

Ajánlom másnak is

Írd meg a véleményed