Moise Guran a TVR1 Biziday nevű műsorának vezetője december 20-án, az 1989-es események 25. évfordulója alkalmából egy nagyon érdekes, többnyire semleges rövid gazdasági elemzést készített a kommunista idők romániai gazdaságáról.
Guran végigvezette a kedves nézőt Groza Péter rendszerétől Ceausescu haláláig, kiemelve a jelentősebb pillanatokat, irányváltásokat. Egy új, valamennyire higgadtabb, a gazdasági tényekre összpontosító szemléletmóddal ismerkedhettünk meg a túlméretezett iparosítás, az államadósság visszafizetése, az esztelen beruházások és a lakosság hosszú éveken keresztül való éheztetése mögött álló döntésekről és eseményekről.
Frappáns zárásként a műsorvezető azt javasolja, hogy kőkemény tények bemutatása által bontsunk le néhány mítoszt, és többek között felsorol néhány adatot mint például azt, hogy ’89-ben az átlagfizetés 250 dollár volt, most meg 490, akkor 8 millió foglalkoztatott személy volt (boldog-boldogtalan), most pedig 5 millió. A GDP 50 milliárd USD körül volt, most pedig 200 körül van.
Mivel nem hangzott el az, hogy milyen mítoszokat akar lerombolni, gondoltam magamban, hogy közgazdászként egy picit kielemezem magamnak ezeket a számokat.
Első látásra − mivel 25 év alatt a világ GDP-je mintegy megháromszorozódott, a román GPD pedig kb. megnégyszerezedett −, úgy tűnik, hogy a román gazdaság (is) jobban teljesít. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy az 1989-es átlagfizetés 250 dollár volt, most meg 490, egy kicsit talán csökken a lelkesedésünk, mert a világgazdaság háromszorosára nőtt, a GDP négyszeresére, az átlagfizetés meg csak duplázódott, de mondjuk mégiscsak nőtt, tehát ne kekeckedjünk… Azonban amikor figyelembe vesszük, hogy ’89-ben 8 millió ember kapott fejenként átlagban 250 dollárt (az összesen 2 milliárd USD), 2014-ben pedig 5 millió foglalkoztatott személy kap fejenként átlagban 490 dollárt (összesen 2,45 milliárd USD), és mindezt olyan körülmények között, hogy nulláról sikerült 96 milliárdra feltornászni az államadósságot (ami valamivel több, mint a jelenlegi GDP fele), akkor megfordul az ember fejében az a költői kérdés, hogy „Gyerekek, lehetett-e volna ezt egy kicsit jobban is csinálni esetleg ’89 után?” Lehet, hogy a válasz az, hogy „Nem, ebben az országban nem”, de akkor is érdemes elgondolkozni rajta.
Írd meg a véleményed