Demográfiai egyenlőtlenségek és a 2021-es kultfőváros jelöltek

Habár nem vagyok demográfus és a kulturális főváros jelöltek pályázatait sem olvastam, azért a Wikipédián utánanéztem a fővárosjelölt települések népszámlálásokra épülő adatsorainak, és azt hiszem kijelenthető, hogy a nemzetközi zsűri nem igazán kockáztatott a négy második körös jelölt kiválasztásakor. Bukarest, Kolozsvár és Temesvár az ország három legnagyobb városa, Nagybánya helyzete pedig olyan, amilyet Szentgyörgynek szerettem volna: a település játssza a kisváros szerepét a második fordulóban.

A Wikipédia népszámlálásokat összegző oldala szerint a kulturális főváros címre pályázók demográfiai adatai az alábbiak szerint alakultak az elmúlt huszonöt évben:

Mindamellett, hogy Bukarest esetén etikai pţroblémák merültek fel, meggyőződésem, hogy a táblázat is egy Kolozsvár–Temesvár verseny mellett érvel. Az ország infrastrukturális adottságai miatt Nagybánya nagyon nehezen elérhető, és egy Lemmium-konferencia is könnyebben megszervezhető Kolozsváron, Temesváron vagy Bukarestben. Matera, Mons vagy Pafos példái is azt igazolják nemzetközi viszonylatban, hogy a zsűrik nem igazán döntenek negatív demográfiai trendű település mellett.

Power-to-the-people ide vagy oda, így talán a kulturális főváros címről sem mondható el, hogy új esélyt adna egy elfogyóban lévő kisvárosnak és így a társadalmi egyenlőtlenségek tompítását segítené.