Az emberek gyakran alábecsülik képességeiket olyan nehéz feladatokban, mint például a sakk, viccmesélés, kocogás vagy programozás.
Előző cikkembe a Dunning-Kruger effektusról írtam, és elmagyaráztam, miért van az, hogy az inkompetens nincs tisztában saját inkompetenciájával. Ennek az effektusnak viszont van egy másik oldala is: néha maga a hozzáértő nem tudja, hogy rendelkezik a megfelelő képességekkel.
Erröl szól a rosszabb, mint az átlag effektus. Ez azt jelenti, hogyha te jó vagy valamiben, akkor azt feltételezed, hogy más is épp olyan jó, mint te.Tehát ha egy olyan nehéz feladattal állsz szemben, amiben jó vagy, alábecsülöd saját képességeid.
Mivel magyarázhatjuk mindezt?
„Amikor az emberek magukat a társaikhoz hasonlítják, saját képességeikre egocentrikusan fókuszálnak, és nem veszik megfelelően számításba annak a csoportnak a képességeit, amelyhez hasonlítják magukat.” (Kruger, 1999.)
Más szóval hajlamosak vagyunk elfelejteni mennyire jó valaki mondjuk kerékpározásban, és mennyire rossz mondjuk viccmesélésben vagy programozásban. Magunkkal szemben is hasonlóan ítélkezünk. Például idősebb emberek hajlamosak azt feltételezni, hogy kevésbé vonzóak és sportosak, mint velük egykorú társaik.
Ennek a történetnek a tanulsága egyszerű: néha lekicsinyítjük saját magunkat, főleg ha valami nehéz feladattal állunk szemben vagy különleges képességekkel rendelkezünk. Ilyen körülmények között jobbak vagyunk, mint ahogyan azt gondolnánk.
Írd meg a véleményed