A posztindusztriális társadalom jellemzője, hogy a gazdasági versenyképességet nem annyira a befektetett tőke, mint a humánerőforrás, a szürkeállomány határozza meg.
A humán faktor, közérthetőbben a munkaerő − főleg a jól képzett, kompetens − a céltárgya annak az ádáz harcnak, ami az Európai Unióban már régi divatnak számít, és amit szaknyelven fejvadászatnak neveznek. Ez nem véletlen, hiszen minden cég érdeke lehet, hogy a területének legjobb szakértőit vonzza maga köré. Itt az érdek kettős: a presztízs mellett a gazdasági vonatkozás is sokat nyom a latban. A tőke és a humán erőforrás szembeállítása tehát hamis és helytelen, hiszen minden szervezetben mindkettő legalább ugyanolyan fontosnak számít, illetve kellene, hogy számítson.
Forrás: www.suffolkhrconsultants.co.uk
A humánerőforrás-menedzsmentet (régi nevén személyzeti menedzsment) hosszú ideig gazdasági képesítésű szakemberek végezték, ami önmagában nem lett volna baj, hacsak ezen személyek nem tekintettek volna a személyzetre is a számok (kiadások) szemüvegén keresztül. Ennél súlyosabb az volt, hogy a cégek a business nevében hozott intézkedéseiket nem tárgyalták meg a személyzettel, holott ezek az intézkedések közvetlenül érintették az alkalmazottakat. Idővel a személyzeti menedzser olyan bábuvá változott, aki önműködően kellett, hogy rábólintson a pénzügyi és business osztály döntéseire, beleszólása a cég lényeges kérdéseibe nem volt.
Ez a gyakorlat azonban tarthatatlannak bizonyult, és a nyolcvanas évek elején az Egyesült Államokban megszületett a személyzeti menedzsmentet felváltó humánerőforrás-menedzsment nevű irányvonal, amely az egyének értékére és potenciáljára tette a hangsúlyt. Az addigi merev megközelítést egy stratégikusabb, proaktívabb megközelítés váltotta fel, amelynek lényege a business célok integrációja a személyzeti politikával. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a cégek életében egyre fontosabb lett a munkaerőbe való befektetés, a képzés és elköteleződési stratégiák használata.
Forrás: www.career.chotot.vn
Ebben az időszakban került előtérbe a munkapszichológia is. A humánerőforrás-menedzserek egyre inkább a munkapszichológusok köréből kerültek ki, és a gazdasági képesítésű menedzserek számára is szükségessé vált a munkapszichológia megismerése. A munka- és szervezetpszichológia a pszichológia azon ága, amely a munkahelyi viselkedéssel foglalkozik. Ebbe nem csak a megfigyelhető tevékenységek tartoznak bele, hanem a szándékok, az attitűdök, a motiváció, az értékek és szokások is. A munkapszichológus (más néven humánerőforrás-menedzser) olyan tevékenységekkel foglalkozik, mint a szelekciós eljárások megtervezése, teljesítmény-felmérés, a munkaeszközök ergonómiájának javítása, vezetőképzés, munkahelyi terhelés és stressz, karriermenedzsment.
Mindezekből világosan látszik, hogy a munkaerő nem egy olyan egyszerű elem, amit elég pénzzel megfizetni. Az emberek általában ennél sokkal többet szeretnének elérni munkájukon keresztül: az önmegvalósítást. Az önmegvalósítás a saját énünkben benne lakozó rendeltetések megvalósításának folyamata. Azoknak az életkilátásoknak átültetése a valóságba, amelyek képességeinkből és fejlődési lehetőségeinkből fakadnak.
Szerzők: Plesa Róbert és Tóth Zsolt
Írd meg a véleményed