Válaszúton, válaszutaink előtt

A Thinkonomy által szervezett Fiatalon, Válaszúton hétvége igyekezett a legtöbb olyan kérdésre válaszolni, amely a  fiatalokat foglalkoztatja napjainkban. Amint azt a kezdő plenáris megbeszélésen is megtudhattuk: a szervezők tulajdonképpen azért álmodták meg, mert a fiatalkor az ember azon életrésze, amikor folyamatosan válaszutak elé kerül, és reménykedik az útbaigazításban.

Az idei rendezvény a tavalyihoz képest sokkal jobban kinőtte magát: duplázott létszámmal és szakmai programokkal rukkolt elő, valamint 14 partnerszervezetet tudhatott a magáénak. S bár kevesen tudják, ezzel a rendezvényszervezéssel gyermekek oktatásához járult hozzá. Több, mint 140 gyermek támogatásában játszott fontos szerepet.

Az már a kezdő beszélgetésben nyilvánvalóvá vált, hogy a szervezők is a fiatalfelnőtt közegből származnak, és teljes mértékben fontosnak tartják a lendületet, a fiatalos bohóságot, a lazaságot, a közösséget.

 

Érthető, közvetlen beszélgetésben volt része a jelenlévőknek, és mindvégig hiteles perspektívákból közelítették meg a mondanivalóikat. Egyszóval őszinte szervezőkkel álltunk szemben, akik nem tartották elítélendőnek az események utáni bulizást, mert tudták, hogy a fiataloknak ugyanúgy igényük van a szórakozásra is, mint a tudásra, így előszeretettel hangsúlyozták, hogy a kapcsolatalakítás és a bulizás is fontossággal bír a rendezvényen. Többek között azért is, mert otthonosabbá kívánták alakítani az eseménysorozatot. Az otthonosság pedig akkor kezdődik, amikor nemcsak tanulni és fejlődni tudunk együtt, hanem nevetni, beszélgetni és szórakozni is.

A Thinkonomy tehát értékelvű, jövőorientált közösséget igyekezett formálni az eseményen résztvevő fiatalokból.

 

Első este közéleti témák kerültek terítékre: Csoma Botond és Adrian Dohotaru beszélgetett a százéves évforduló kapcsán.

 

Megtudhattuk, hogy a 2018-as év még rosszabb, mint a 2017-es, már csak azért is, mert politikai krízisben van az ország, valamint arra a kérdésünkre is választ kaptunk, hogy napjainkban mi történik a politikában.

 

Adrian Dohotaru többször is hangsúlyozta a meglátását, miszerint mindenki politikus, mert résztvevője a politikának, még akkor is, ha nincs benne a különböző pártokban.

Megoldást persze nem találtunk a különböző politikai nézeteltérésekre, mert minden vélemény különbözik, de abban mind egyetértettünk, hogy  csupán azzal lehet elkerülni az alaptalan vitákat, ha többféle nézőpontból is körüljárjuk a politikát.

 

Annak ellenére, hogy a fiatalság lendülete és érdeklődése nagy, azzal kellett szembesülnie a hallgatóságnak, hogy az ország egyetlen biztos cél felé halad, ami egyre kevesebb embert rejt, egyre több cinizmussal.

 

Mindemellett megbizonyosodhattunk arról is, hogy az autonómia máig érzékeny téma. Ennek a témának is megtaláltuk a mondhatni idealizált megoldását: ha Románia a maga semlegességében próbálna egységes maradni, megoldódna az autonómia kérdése is.

 

Talán sokszor nem realizáljuk, hogy nem csupán magyar kisebbségek vannak Erdélyben. Csoma Botondtól megtudhattuk, hogy ott rontottuk el a helyzetet, amikor a különböző megyékből és kisebbségekből harcolni kezdtünk egymással, mert mindenki a saját megyéjének adta volna a nagyobb autonómiát. Észre sem vettük, hogy sokszor éppen a magyar a magyarral verseng, és azt is engedtük, hogy a területi autonómia hangsúlyosabbá váljon, mint a kulturális.

 

Az ország politikai helyzete, valamint az autonómia mellett harmadik égető kérdésként a referendum is felmerült. Erről mindkét politikusunknak megegyezett a véleménye: hiábavalóság volt, egyetlen jó megvalósítással, a bojkottal.

 

A beszélgetés akkor vált igazán interaktívvá, amikor a hallgatóság is bekapcsolódott, és kérdésekkel irányította azt. Ekképpen a Thinkonomy nagy célkitűzését kipipálhatta már első este, a legelső beszélgetés folyamán, ugyanis elkezdődtek a tartalmas, értelmes, okos kérdésfelvetések és beszélgetések.

 

Bereczki Szilvia Tímea

Kategória: 
Írj velünk!
Kamatoztasd tudásodat, légy elismert szakmai körökben