Az Erdélyi Politikai Iskola (EPI) tagjaival beszélgetett a közönség vasárnap reggel arról, hogy mi lenne az ideális választási és választhatósági korhatár. Kellene-e ifjúsági törvényt módosítani? Jó vagy rossz következmények járnának ezzel?
De mi is az EPI? Az Erdélyi Politikai Iskola címmel 2017-ben indult program célja, hogy praktikus politikai ismeretekkel lásson el olyan érdeklődő fiatalokat, akik hosszú távon saját közösségük alakítói, véleményformálói kívánnak lenni. Segít hallgatóinak olyan szakmai tapasztalatokat szerezni, amelyekre a középiskolában nem volt hangsúly fektetve. Ilyen lehet egy televíziós interjú-szimuláció vagy a brit parlamenti vita megtárgyalása egymás közt. Azért is hasznos a program, mert megtanít vitázni, nem pedig személyeskedni. Szomorú, de ez van rajta a romániaiak mentális térképén, a miénken is. Azt vallják: az EPI szakmai tudást nyújt és hálózatot nyit. Arra ösztönzi hallgatóit, hogy fiatalon kóstoljanak bele másba is, mint ami kötelező, vállalkozzanak és álljanak pozitívan hozzá mindenhez.
Megfogalmazódott úgy a közönségben, mint az EPI tagjaiban is az, hogy először is a tanügyben kellene reformokat behozni ahhoz, hogy elég éretten tudjanak választani a fiatalok. Többet kellene foglalkozni filozófiával az iskolában, illetve a politikai oktatást is be kéne vezetni. Az részben megérthető, hogy a 16 éves gyerekek el vannak tévedve az aktuálpolitikában, de hogy a felnőttek mennyire vannak otthon a politikai választásokban, az is egy jó kérdés. Felmerült a sajtó hatása a felnőttekkel kapcsolatban, mint negatívum, hogy a migránsozás és romabűnözés jelenségekről való tájékoztatása a nézőknek befolyásoló tud lenni bármelyik médiacsatorna által.
Hátha a fiatalságból kerül ki potenciál ember?! Még a bolognai rendszer előtt 23 éves korban lehetett valakit választani, ez rendben is van, hiszen akkorra elvégzi az egyetemet az illető, de ez a törvény Romániában nem hiteles törvény, hiszen vannak olyan politikusok, akiknek nincs érettségijük. Továbbá, ha 18 évesen választhat az ember a jelenlegi törvények szerint, akkor miért nem lehet választható is már 18 évesen? Ez az alsó korhatár, de, hogy ne csak a fiatalokkal diszkrimináljanak, megkérdezték a nézőközönséget a meghívottak, mit szólnak, melyik legyen a korhatár a választásnál?
A felvetés a következő: ki a tapasztaltabb, egy 50 éves, de a világból nem sokat látott személy, vagy egy 18 éves, aki hozzáfér bizonyos hírportálokhoz, információkhoz, érdekli az amerikai gazdasági helyzet, hiszen ha ott történik valami, az kihatásal van az Európai Unióra is.
A következő felvetés: mennyit számít a tájékozottság? Itt persze beugrik egy sztereotípia is az életkorra nézve a véleménynyilvánításkor: minél fiatalabb, annál liberálisabb, minél idősebb, annál zárkózottabb, konzervatívabb. Egyetértenek ezzel az EPI-sek, de bizakodóak is. Kijelentették, hogy rövid időn belül nagyobb változást lehetne véghez vinni és produktívabb lehetne lenni, ha a fiatalokat is bevonnák a politikába. Vajon egy fiatal mennyire érett egy ilyen feladathoz? Good question.
Sztori a választásról: hogyan zajlik az emberek fejében ez le? Egy internetes közvélemény-kutatásból kiderült. A Thinkonomy ezen beszélgetését hallgatók szerint érzelmi alapú a döntés 80%-ban, 20%-ban pedig racionális. Sajnos jól tippeltek a hallgatók, de nem elég jól: 98,5-98,8%-ban érzelmi alapú a döntés, a maradék pedig racionális. Az is megjegyzendő, hogy az érzelmi alapú döntés 35-40 %-át racionálisan meg lehet magyarázni.
Kiemelte egy Thinkonomy szervező, hogy az országban a szavazás általában valaki ellen irányul, nem valakiért, nem a személyéért, hogy milyen jó vezető lehet belőle. A másik tény: vajon curriculum vitae alapján szavazunk, azaz, hogy eddig mit tett az a bizonyos ember a közösségért, vagy csak szembenézünk valakivel és eldöntjük, hogy szimpatikus avagy nem.
Egy EPI tag azt kérdezi meg a közönségtől, hogy magyarként vagy racionálisan szavaz valaki? Ő elmondása szerint Kolozsváron tud nem magyarként is szavazni, ami az otthonában nem adatik meg, a média hatásai miatt többnyire.
Ami téma még felmerült: van-e avagy nincs politika annak a háta mögött, hogy az Apáczai Csere János iskolában bezárták a képzőművészeti osztályt. Ha ez valóban megtörtént (már pedig nagyon is megtörtént), miért nem lehetett nagy dobra verni? Ugye ebben az esetben a kisebbségről is van szó, mert a kisebbség, tehát 30 gyerek anyanyelven való tanulását vonták meg tőlük. Furcsa, hogy 500-an vannak a minisztériumban, s van 5 magyar, aki a kisebbségek ügyéért felel, mindig hozzuk fordulunk. Csodával határos módon a levelek, amiket ők is kellene lássanak, csak úgy jönnek-mennek, az illetékesekhez kerülés bármi szándéka nélkül.
Kézdivásárhelyen ifjúsági alapot akartak létrehozni, nem jött össze az elején, aztán mégis. 2017. novemberétől van megszavazva, hogy bármelyik önkormányzat létrehozhat ifjúsági alapot, de nem kötelező. Egy ilyen ifjúsági alapból telne egy politikai oktatással kapcsolatos workshop elindítására is például. A megyei önkormányzatnál ezt kötelezővé kellene tenni, más településeknél pedig megengedőnek, hisz így halad előre a világ, ha befektetünk a fiatalságba. Fontos az ifjúsági törvényről beszélni, de akkor meg kell határozni a kategóriát, ki számít már ifjúnak, s ki még ifjúnak. Romániában ez a korhatár 14-35 év közé esik, más országokban például 18-30 a kategória.
De mi az, amit tartalmaznia kellene egy ifjúsági törvénynek? A törvényi meghatározásban jó lenne az ifjúsági szakpolitikáknak a pontosítása, továbbá a fiatalok aktív társadalmi részvételre való mobilizáció is egy nemes cél lehetne. Véleményük szerint át kellene alakítani a finanszírozási struktúrát, civil szervezetek támogatási rendszerét jobban/másként kellene ellenőrizni. Van hivatalos ifjúsági nap is a világon, ez május 2. De mindezt belefoglalni egy törvénybe túl sok. Ezen felül az igazgatóság biztosíthatna egy fórumot, irodaházban egy helyet, hiszen az igazgatóságnak megvan a költségvetésük, hogy segítsenek. Szabadabb kezet adunk, de a következmény éppen nem kézfogás, hanem kézvágás lesz.
A beszélgetést azzal zárta az EPI, hogy véleményük szerint a három legégetőbb problémája az ifjúságnak 2018-ban: a jövőkép (politikai oktatást a tanügybe), a tolerancia (falu-város konfliktus), a céltudatosság (válaszúton vannak sokan, de mit és miért tesznek úgy, ahogy, arra reflektálni kellene).
Az Erdélyi Politikai Iskola (EPI) tagjaival beszélgetett a közönség vasárnap reggel arról, hogy mi lenne az ideális választási és választhatósági korhatár. Kellene-e ifjúsági törvényt módosítani? Jó vagy rossz következmények járnának ezzel?
De mi is az EPI? Az Erdélyi Politikai Iskola címmel 2017-ben indult program célja, hogy praktikus politikai ismeretekkel lásson el olyan érdeklődő fiatalokat, akik hosszú távon saját közösségük alakítói, véleményformálói kívánnak lenni. Segít hallgatóinak olyan szakmai tapasztalatokat szerezni, amelyekre a középiskolában nem volt hangsúly fektetve. Ilyen lehet egy televíziós interjú-szimuláció vagy a brit parlamenti vita megtárgyalása egymás közt. Azért is hasznos a program, mert megtanít vitázni, nem pedig személyeskedni. Szomorú, de ez van rajta a romániaiak mentális térképén, a miénken is. Azt vallják: az EPI szakmai tudást nyújt és hálózatot nyit. Arra ösztönzi hallgatóit, hogy fiatalon kóstoljanak bele másba is, mint ami kötelező, vállalkozzanak és álljanak pozitívan hozzá mindenhez.
Megfogalmazódott úgy a közönségben, mint az EPI tagjaiban is az, hogy először is a tanügyben kellene reformokat behozni ahhoz, hogy elég éretten tudjanak választani a fiatalok. Többet kellene foglalkozni filozófiával az iskolában, illetve a politikai oktatást is be kéne vezetni. Az részben megérthető, hogy a 16 éves gyerekek el vannak tévedve az aktuálpolitikában, de hogy a felnőttek mennyire vannak otthon a politikai választásokban, az is egy jó kérdés. Felmerült a sajtó hatása a felnőttekkel kapcsolatban, mint negatívum, hogy a migránsozás és romabűnözés jelenségekről való tájékoztatása a nézőknek befolyásoló tud lenni bármelyik médiacsatorna által.
Hátha a fiatalságból kerül ki potenciál ember?! Még a bolognai rendszer előtt 23 éves korban lehetett valakit választani, ez rendben is van, hiszen akkorra elvégzi az egyetemet az illető, de ez a törvény Romániában nem hiteles törvény, hiszen vannak olyan politikusok, akiknek nincs érettségijük. Továbbá, ha 18 évesen választhat az ember a jelenlegi törvények szerint, akkor miért nem lehet választható is már 18 évesen? Ez az alsó korhatár, de, hogy ne csak a fiatalokkal diszkrimináljanak, megkérdezték a nézőközönséget a meghívottak, mit szólnak, melyik legyen a korhatár a választásnál?
A felvetés a következő: ki a tapasztaltabb, egy 50 éves, de a világból nem sokat látott személy, vagy egy 18 éves, aki hozzáfér bizonyos hírportálokhoz, információkhoz, érdekli az amerikai gazdasági helyzet, hiszen ha ott történik valami, az kihatásal van az Európai Unióra is.
A következő felvetés: mennyit számít a tájékozottság? Itt persze beugrik egy sztereotípia is az életkorra nézve a véleménynyilvánításkor: minél fiatalabb, annál liberálisabb, minél idősebb, annál zárkózottabb, konzervatívabb. Egyetértenek ezzel az EPI-sek, de bizakodóak is. Kijelentették, hogy rövid időn belül nagyobb változást lehetne véghez vinni és produktívabb lehetne lenni, ha a fiatalokat is bevonnák a politikába. Vajon egy fiatal mennyire érett egy ilyen feladathoz? Good question.
Sztori a választásról: hogyan zajlik az emberek fejében ez le? Egy internetes közvélemény-kutatásból kiderült. A Thinkonomy ezen beszélgetését hallgatók szerint érzelmi alapú a döntés 80%-ban, 20%-ban pedig racionális. Sajnos jól tippeltek a hallgatók, de nem elég jól: 98,5-98,8%-ban érzelmi alapú a döntés, a maradék pedig racionális. Az is megjegyzendő, hogy az érzelmi alapú döntés 35-40 %-át racionálisan meg lehet magyarázni.
Kiemelte egy Thinkonomy szervező, hogy az országban a szavazás általában valaki ellen irányul, nem valakiért, nem a személyéért, hogy milyen jó vezető lehet belőle. A másik tény: vajon curriculum vitae alapján szavazunk, azaz, hogy eddig mit tett az a bizonyos ember a közösségért, vagy csak szembenézünk valakivel és eldöntjük, hogy szimpatikus avagy nem.
Egy EPI tag azt kérdezi meg a közönségtől, hogy magyarként vagy racionálisan szavaz valaki? Ő elmondása szerint Kolozsváron tud nem magyarként is szavazni, ami az otthonában nem adatik meg, a média hatásai miatt többnyire.
Ami téma még felmerült: van-e avagy nincs politika annak a háta mögött, hogy az Apáczai Csere János iskolában bezárták a képzőművészeti osztályt. Ha ez valóban megtörtént (már pedig nagyon is megtörtént), miért nem lehetett nagy dobra verni? Ugye ebben az esetben a kisebbségről is van szó, mert a kisebbség, tehát 30 gyerek anyanyelven való tanulását vonták meg tőlük. Furcsa, hogy 500-an vannak a minisztériumban, s van 5 magyar, aki a kisebbségek ügyéért felel, mindig hozzuk fordulunk. Csodával határos módon a levelek, amiket ők is kellene lássanak, csak úgy jönnek-mennek, az illetékesekhez kerülés bármi szándéka nélkül.
Kézdivásárhelyen ifjúsági alapot akartak létrehozni, nem jött össze az elején, aztán mégis. 2017. novemberétől van megszavazva, hogy bármelyik önkormányzat létrehozhat ifjúsági alapot, de nem kötelező. Egy ilyen ifjúsági alapból telne egy politikai oktatással kapcsolatos workshop elindítására is például. A megyei önkormányzatnál ezt kötelezővé kellene tenni, más településeknél pedig megengedőnek, hisz így halad előre a világ, ha befektetünk a fiatalságba. Fontos az ifjúsági törvényről beszélni, de akkor meg kell határozni a kategóriát, ki számít már ifjúnak, s ki még ifjúnak. Romániában ez a korhatár 14-35 év közé esik, más országokban például 18-30 a kategória.
De mi az, amit tartalmaznia kellene egy ifjúsági törvénynek? A törvényi meghatározásban jó lenne az ifjúsági szakpolitikáknak a pontosítása, továbbá a fiatalok aktív társadalmi részvételre való mobilizáció is egy nemes cél lehetne. Véleményük szerint át kellene alakítani a finanszírozási struktúrát, civil szervezetek támogatási rendszerét jobban/másként kellene ellenőrizni. Van hivatalos ifjúsági nap is a világon, ez május 2. De mindezt belefoglalni egy törvénybe túl sok. Ezen felül az igazgatóság biztosíthatna egy fórumot, irodaházban egy helyet, hiszen az igazgatóságnak megvan a költségvetésük, hogy segítsenek. Szabadabb kezet adunk, de a következmény éppen nem kézfogás, hanem kézvágás lesz.
A beszélgetést azzal zárta az EPI, hogy véleményük szerint a három legégetőbb problémája az ifjúságnak 2018-ban: a jövőkép (politikai oktatást a tanügybe), a tolerancia (falu-város konfliktus), a céltudatosság (válaszúton vannak sokan, de mit és miért tesznek úgy, ahogy, arra reflektálni kellene).
Írd meg a véleményed