Ne csak oktass, játssz is velem!, avagy természetvédelem és oktatás

Ha azt mondom Nektek, hogy NECC (Nature Education Community Center), mi jut eszetekbe először?

Minden bizonnyal, nem ismeretlen számotokra a fogalom, talán sokan már az egyesületről is hallottatok, azonban elsődlegesen egy szatyor képe ugorhat be róla. Amint azt megtudhattuk, a NECC rendeltetése valóban hasonló a szatyoréhoz, ugyanis mindent jól egymásra raktároz, tárol és összekapcsol, annyi különbséggel, hogy ezeket emberi fejekben teszi.
Talán még nem is hallottatok arról, hogy a természetismeret igazán jó szórakozás lehet, ha az oktatása játékosan zajlik. “Játékos oktatás, ugyan már!” - mordulhattok most fel a cikket olvasva. Pedig létezik, és sokkal hatékonyabb, mint a nyers tanulás, a természetismeretben pedig valami elképesztő a játszva tanulás eredménye.

Az interaktív előadás során az érdeklődők kipróbálhatták a NECC társasjátékait, így ők már tanúsíthatják a játékos tanulás hatékonyságát, s bár ezek a játékok elsődlegesen gyermekeknek voltak kitalálva, a huszonévesek is fülig érő szájjal, kíváncsian vették sorra az összeset. A beszélgetés akkor vált igazán interaktívvá, amikor a hallgatóság hirtelen gyermekcsoportként kezdte találgatni a találós kérdéseket, minden tudásukat elővéve próbálták megnevezni, felismerni a növényféléket, valamint nagy érdeklődéssel tapogatták végig a különleges növényeket. Egyszóval olyan hangulat volt a teremben, mint egy általános iskolai interaktív tanórán. A fiatalok egyre inkább felszabadultak, válaszoltak a kérdésekre, párosítottak, összedolgoztak, és ekkor már mind érezték, hogy a természetismeretbon a játékosság az, ami közelebb hozza egymáshoz az embereket, és könnyebbé, felszabadultabbá teszi az ismeretek rögzítését.

A különböző eszmefuttatások aha-élményekkel teletűzdelt beszélgetésekké alakultak: “Jaj, ezt is ismerem!”, “Ezt már láttam, ezt már hallottam!”-döbbenet ült a hallgatók arcára, amikor tudatosul bennük. hogy mennyi mindennel érintkeznek a közvetlen környezetükben, és nem tudják, hogy voltaképpen mivel találkoznak, mert nincsenek előzetes ismereteik.

A meglepődések pedig akkor kezdődtek, amikor a közgazdász-tanoncok őszintén beismerték, hogy sok állat- és növénymegnevezést nem ismertek, és rengeteg új ismerettel gazdagodtak a mókázás során. A NECC tagjai az ismeretbeli hiányosságokat azzal magyarázták, hogy a lemaradások napjainkban rendszerint akkor kezdődnek, amikor a gyerekek nem mennek ki a házból, ha pedig az iskolában volna erre igény, a pedagógus nem vállalja a felelősséget és a rengeteg papírmunkát, ami ezzel jár. Ezekben a percekben egy kicsit mindenki eldöntötte, hogy majd a jövő generációját kiengedi a természetbe, hadd lásson madarat, virágot, fát, hadd szívjon magába friss levegőt.

Kiderült, hogy paradigmaváltás az oktatásban akkor kezdődhet, amikor a pedagógusok összekapcsolják a tudományágakat, mert nem akarják tovább egy-egy terület különálló tanulmányozásával meghatározni a természetet. A tantárgyak közti kapcsolatnak létfontossága van, és valljuk be, könnyebben sajátíthatnánk el a zeneelméletet, ha tudnánk, hogy a természetből jól ismert citromsármány madarunk inspirálta Beethoven 5.szimfóniáját; és a növényfelismerés is jobban menne, ha a mindennap használt pénzeinket kicsit jobban megnéznénk. Akkor ugyanis rádöbbennénk, hogy rengeteg védett növényt tartalmaznak a különböző román lejeseink, és a napi matematikánkat máris megszépítené egy kis természetismeret.

Meglepetésként érte a fiatalokat, hogy csak azokban az országokban nyomtatnak a pénzekre növényeket, amelyekben fel kívánják hívni a figyelmet a természetismeret fontosságára. Ezek szerint Romániában a szándék adott, csupán a megvalósítás

sikertelen.

A Thinkonomy Fiatalon, Válaszúton eseménysorozata tehát már szombat reggel egy létfontosságú problémafelvetéssel és annak lehetséges megoldásával indított. Az innovatív elképzelések pedig sok fiatalban felcsillantották a változtatás iránti vágyat.



Bereczki Szilvia Tímea

 
Kategória: 
Írj velünk!
Kamatoztasd tudásodat, légy elismert szakmai körökben