Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Úgy érzem ezer éve nem írtam már a thinkonomyra, pedig csak két hét telt el az utóbbi cikk óta. Az eredeti terv az volt, hogy majd hetente írok, de hát az elmúlt időszak hihetetlenül őrült volt számomra. Arra törekedtem, hogy valahogy egyensúlyozzam az egyetemet, a munkát és a szociális életemet. Egyelőre úgy érzem, hogy ez stresszmentesen sikerült. Ennek tapasztalatát fogom megosztani veletek, úgyhogy kövessetek. Kezdjük azzal, amiért ide jöttem, vagyis az egyetemmel kapcsolatos élményeimmel.

Az amerikai vizsgarendszer

Azt hittem, egy év kihagyás után nehéz lesz újra visszaállni az egyetemi életre, de az az igazság, hogy első perctől belerázódtam, és úgy gondolom, hogy ez azért történt így, mert nagyon érdekesnek találom az itteni tanügyi rendszert.

A tavaszi szemeszterre négy tantárgyat vettem fel: ökonometria, informatikai rendszerek stratégiai menedzselése, vállalati pénzügyek, HR menedzsment. Amikor kiválasztottuk a tantárgyainkat eldönthettük, hogy hétközben szeretnénk járni órára egy teljes szemeszteren keresztül, vagy egy intenzív öt hetes szombati kurzusra inkább. Én két hétköznapi órát és két szombati kurzust választottam, így kedden és szerdán este járok órára, illetve szombaton 9-től 5-ig. A szombati órám még csak most kezdődött el, ezért van az, hogy zsúfoltabb lett az órarendem.

Photo on 2-11-15 at 6.46 PM

Class selfie

Az a tény, hogy a diák szabadon választhatja ki az óráit egy online rendszeren keresztül, nagyon tetszik. És ez így van az alapképzéses diákoknál is. Annyi órát veszel fel, amennyit csak szeretnél, és egy bizonyos határidőn belül le is lehet adni az órát, amennyiben nem tetszik. Ez általában egy hónappal a szemeszter megkezdése után szokott lenni. Nekünk MBA diákoknak azt javasolták, hogy 4-nél több órát ne vegyünk fel, mivel az már nagyon megterhelő.

Az is tetszik az amerikai rendszerben, hogy az órákra folyamatosan előre kell készülni, és sokat kell olvasni. Ezt azzal ösztönzik, hogy majdnem minden órán vannak meglepetés kvízek vagy tesztek, bemutatók vagy épp egyéni projektek.

Két tantárgyamnak kiváltképp tetszik a struktúrája, mégpedig az, hogy hetente, vagy kéthetente vizsgázunk az elmúlt időszak tananyagából. Végső vizsga nincs, folyamatosan készül a diák, így nem kell egyszerre átvenni egy egész könyvet. Mindemellett mindig van tartalmas házi is, amit hétről hétre el kell készíteni, és ami segít a vizsgára való felkészülésben is. Úgy érzem, hogy ezáltal sokkal stresszmentesebben megyek vizsgázni, és sokkal könnyebben meg is marad az anyag.

Ami meg végképp nagyon tetszik az az, hogy az egyetemnek van egy online informatikai rendszere, ahol minden szükséges információt megtalál a diák a kurzusról, anyagról, jegyekről. Ugyanitt lehet fizetni a tandíjat, foglalni bentlakás szobát, rendelni névjegykártyákat, értesülni hírekről, változásokról, regisztrálni az órákra, pénzt utalni a diákkártyára.

Lassan két hónapja vagyok itt, és még kicsivel több mint két hónap van a félévből (május elején végzünk a félévvel), és úgy érzem eddig nagyon jól teljesítettem (szinte minden feladatra, tesztre, vizsgára A+-t kaptam, ami az amerikai rendszerben maximumot jelent). Természetesen még a neheze hátra van, de úgy érzem hogy a szemeszter a továbbiakban is jól alakul majd, legalábbis remélem.

Munka

Végre sikerült elkezdenem dolgozni is és lejárt az első munkahét. Már az első perctől tudtam, hogy imádni fogom. A feletteseimtől sokat lehet tanulni, és úgy érzem hogy nagyon megbíznak bennem, és számítanak a múltbeli tapasztalataimra. Két főnököm van: Mike és Debbie. Mindketten nagyon kedvesek voltak az interjú alatt, viszont úgy érzem, Mike-nak köszönhetem azt, hogy felvettek. Ő az, aki a nyári rendezvényekkel foglalkozik, és majd májustól teljes munkaidőben lesz szüksége rám.

Dream-Job-1024x682

Forrás: www.ozip.com.au

A héten Mike bemutatta nekem a csapatot, akiket majd koordinálnom kell a nyári rendezvények megszervezésénél. Májusban jár le a tavaszi félév, és attól kezdődően full-time fogok dolgozni velük. Át fognak költöztetni minket apartmanokba, ami ugyancsak a kampuszon található, viszont diákszemmel luxusnak számítanak, és nehezen lehet ide bekerülni. Itt fogunk lakni közösen a csapattal. Lesz mindenféle konferencia, tábor, sportesemény, amit majd meg kell szervezni, és a ballagási ceremónia is a mi feladatunk lesz.

Ugyanakkor májusig Debbie-vel fogok dolgozni az irodában. Vele közösen az lesz a célünk, hogy az egyetem bevételeit növeljük. Tudni illik az egyetem hotelként is működik és különböző csoportok érkeznek a kampuszra, akikkel majd közösen foglalkozunk. Az első munkanapomon Debbie beledobott engem a mélyvízbe. Úgy éreztem, hogy a szemében olyan vagyok, mint aki már minimum egy fél éve neki dolgozik. Elmondta, hogy egy nagyon fontos csoport érkezik hozzánk és szüksége van rám. A vietnami Belügyminisztérium 20 fős csapatáról van szó, és a rengeteg teendő mellett, mint például előadók egyeztetése, program kialakítása, hotel és utazás foglalása mellett, azt is rámbízta, hogy foglalkozzak velük, és hordozzam őket a városban, annak függvényében, hogy mihez van kedvük. Természetesen ez egy nagyon nagy lehetőség, hogy személyesen találkozhatok ilyen fontos funkcióban levő emberekkel, csak per pillanat kicsit összezavarodtam a teendőlista hosszától, és a felelősségérzettől. A második napon már rendszereztem teendőimet és úgy éreztem, felkészültem minden kihívásra. Következő blogcikkemben, majd mesélek arról, hogy hogyan telt a hét a vietnami delegációval.

Addig is kövessetek Facebookon!

Ajánlom másnak is

Írd meg a véleményed