Sok ember nehezen fogad meg tanácsokat másoktól. Az embereket nem zavarja, ha tanácsokat hallanak, csakhogy utálják megfogadni ezeket. Ez az egyik oldala annak, amit a pszichológusok önző élőítélkezésnek neveznek: az általános szabály az, hogy mi azt hisszük, mi jobban tudjuk.
Az egocentrikus előítélkezés előtör az iskolákban, a kórházakban és bárhol, ahol két vagy annál több ember összegyűl, és az egyik odafordul a másikhoz és azt mondja: „Mit gondolsz”?
Ez az oka annak, hogy minden személy és minden generáció el kell, hogy kövesse a saját hibáit. Az emberek hajlamosak arra, hogy nem hallgatnak másokra egészen addig, amíg már túl késő. Ez azonban elég szégyenletes dolog, mivel nagyon sok esetben más emberek valódi értékes tapasztalatokkal rendelkeznek, amivel mi nem rendelkezünk. Nem remélhetjük azt, hogy mindent mi magunk tudhatunk.
Akkor tehát hogyan vegyük rá magunkat arra, hogy megfelelően mérlegeljük mások tanácsait?
Az egyik megközelítés a perspektívaváltás. Egyszerűen elképzelsz valakit, aki olyan, mint te, és hasonló kérdéssel áll szemben, aztán megkérdezed magadtól, hogy mit tenne ez az elképzelt személy. Ezt a kérdést úgy is szokták említeni, hogy: „Mit csinálna most Jézus?”
Végeztek ezzel kapcsolatban kutatást is, melyben azt találták, hogy ha az alanyok egy elképzelt személy perspektívájába helyezték magukat, akkor jobban megfogadták mások tanácsait. Ez egy lenyűgöző eredmény. Ez a procedúra annyira egyszerű, hogy teljesen valószínűtlen, hogy bármilyen kárt is okozhat valakinek.
Ráadásul bármi, ami segíthet nekünk abban, hogy a saját „dobozunkon” kívül gondolkodjunk, az csakis a hasznunkra válik.
Írd meg a véleményed