Ha majd nem kell többet dolgozni!

Ha robotok dolgoznának helyettünk, és lenne egy, az állam által fenntartott minimális jövedelem, akkor mit kezdenénk magunkkal? Például újabb robotokon gondolkodhatnánk egész nap az unalom elkergetéséhez, hiszen a lustább elkényelmesedne, a kreatív megbolondulna, és nem csak az alapszakmák, hanem a HR és más humánerőforrással kapcsolatos terület is értelmét vesztené, bár nem látom azt, hogyan tudnánk egy érzelmi kérdéssel foglalkozó szakmát mint például a pszichológiát vagy a gyerekgyógyászatot robotokkal helyettesíteni. 

Mi lenne, ha munka nélkül is kapnál minden hónapban egy csomó pénzt?

Habár igazán elgondolkodtató a hello90.blog.hu által közzé tett felvetés, azért ezek a dolgok nem működnek ilyen egyszerűen és egyik napról a másikra, így a társadalomnak, a szociális, oktátási és más rendszereknek is kellő idejük lesz majd arra, hogy egy hasonló társadalmi berendezkedésre felkészüljenek. Ha nem, akkor jön a történelmi sztornó, és mindent újra kell kezdeni szinte az elejétől, ahogy ez megtörtént többször is a világtörténelem folyamán.

lighthouse8

Mit dolgozunk majd? - Forrás: www.lighthouse8.com

Egy olyan jövőbeni gazdasági rendszernek is – amiben robotok dolgoznak – azért vannak korlátai, elég csak a klasszikus példát – azaz az erőforrások korlátoltságát és a fenntarthatóság kérdését – megemlíteni. Minden gazdaság, legyen az gépi vagy emberi munkán alapló, értéket kell, hogy teremtsen. A munka hozzáadott értéket termel, ami csak akkor igazi érték, ha valakinek(-knek), egy másik szereplőnek az hasznos, és kielégíti a szükségletét – leggyakrabban a pénz mint értékközvetítő segítségével. Ha gépek teremtik meg a megoldásokat az emberi szükségletekre, akkor több erőfeszítést kell tennünk a társadalom szintjén azért, hogy azok az emberek, akik a robotok irányításával foglalkoznak (gondolom, ezt azért szeretné magának megtartani az emberiség), fejlettebb képesítéssel rendelkezzenek az összetettebb műveletek elvégzéséhez. Ahhoz pedig jobb oktatási rendszerünk kell, hogy legyen, és az is elképezhető, hogy akár 30–35 évet kell tanulással eltölteni ahhoz, hogy megbirkózzunk a jól képzett robotokkal, hiszen agykapacitásunk nem hiperbolikusan növekszik. Így tehát a társadalmi szükségletek megnőnek majd, elhasználják a robotok által teremtett hozzáadott értéket, amelyet így nem fordíthatunk a társadalmi minimál jövedelem finanszírozására. Így az előbbi példából kiindulva nem hiszem azt, hogy valaha is elérünk egy olyan társadalmi fejlettségi szintre, hogy a puszta lét értéket jelentsen, és lehetővé tegye a társadalmi minimálbér gazdasági és fenntartható módon történő bevezetését, hogyha figyelmen kívül helyezzük a szociális és a politikai szempontokat.

Kategória: 
Írj velünk!
Kamatoztasd tudásodat, légy elismert szakmai körökben