Szeptember első napjaiban láttam egy érdekes ábrát a Szertár Facebook oldalán, amely a fraktálok legjellemzőbb tulajdonságára, az önhasonlóságra mutatott rá. Ragadva az alkalmon leírom, hogy miért érzem az utóbbi hónapok kultfőváros sztorijait fraktálszerű jelenségnek. 
Tudod, hogy mi a fraktál? Kép innen: szertár.
A Sierpiński-háromszög az egyik legismertebb és legegyszerűbben szerkeszthető fraktál. Kiindulunk egy egyenlő oldalú háromszögből és megjelöljük az oldalak felezőpontjait, majd ugyanezt mindig elvégezzük a három csúcspontra a hozzájuk legközelebb eső két felező ponttal. Minden lépésben az aktuális megrajzolt háromszögeket festjük be, és és üresen hagyjuk a közbeesőket. Körülbelül így:
A Sierpiński-háromszög iterációi.
Azaz, a Sierpiński-háromszög második iterációja háromszor található meg az elsőben, a harmadik háromszor a másodikban és így tovább. Amióta volt a Kolozsvári Magyar Napokon egy beszélgetés arról, hogy vajon Kolozsvár vagy Sepsiszentgyörgy győzhet-e inkább (és nem kizárólagosan) a kulturális főváros versenyben, azóta azon filóztam néhányszor, hogy ez a kultfőváros-tudat is fraktáljelenség. Az utóbbi öt-hat évben a legtöbbet talán a Sepsiszentgyörgy – Kolozsvár – Budapest háromszögben mozogtam, amely talán Sierpiński-háromszögnek is mondható, hiszen:
- Budapest Magyarország fővárosa, a magyar médiatérnek mindenképpen centruma és ilyenek,
- Kolozsvár a Wikipédia szerint is a történelmi Erdély kulturális-irodalmi fővárosa,
- és végül, de nem utolsó sorban, szentgyörgyiként én is tényleg úgy gondolom, hogy Sepsiszentgyörgy mindenképp Székelyföld kulturális fővárosa.
Szóval azt hiszem, hogy a centrum tudat – akárcsak a fraktálok esetén – egy régió több alrégiójában és azok alrégiójaiban is megjelenik, többek közt a Budapest – Kolozsvár – Sepsiszentgyörgy háromszögben is.
Írd meg a véleményed