Földgáz. Váltsunk szolgáltatót, vagy ne!?

Csodálkozva olvastam és néztem a sajtó és a társadalom e témában érdekelt részének (ki ne lenne érdekelt ebben a témában) reakcióját az Országos Energia Hatóság március 27-i döntésére, és úgy éreztem, hogy tollat (billentyűzetet) kell ragadnom, hogy eloszlassak egy-két tévhitet, valamint hogy tisztázzam a fogalmakat.

Az történt ugyanis, hogy az Országos Energia Hatóság (OEH), jóváhagyta az április 1-jétől érvényes gázárakat annak a 38 szolgáltatónak, akik földgáz forgalmazásra és elosztásra jogosultak. Itt meg is állok egy pillanatra, hogy máris tisztázzunk két fogalmat: az elosztás és a forgalmazás fogalmát. Nem a jogi értelezésüket írom le ezeknek a tevékenységeknek, hanem mindenkinek érthető nyelvezettel megpróbálom elmagyarázni, melyik mit takar.

Az elosztás az a tevékenység, mely biztosítja, hogy az állammal kötött koncessziós szerződés alapján az elosztó által kiépített gázvezetékrendszeren keresztül a földgáz eljut a fogyasztóhoz. Ez a tevékenység helyi monopóliumot feltételez, vagyis egy helységben csak egy elosztó építhet ki és működtethet elosztórendszert, ugyanis gazdaságilag nem indokolt (ezért tilos) egynél több elosztói rendszer kiépítése (ahogy például a távközlésben történik; lassan megszokott látvány Romániában a városainkat behálózó kábelrengeteg). A monopólium miatt az OEH szabályozza ezt a tevékenységet, és minden ebben a tevékenységben érdekelt cégnek elosztói díjakat szab meg azok költségei és az elosztott földgázmennyiség függvényben, és amelyeket az elosztó cégek kötelesek alkalmazni.

Gázelosztási rendszer – Forrás: www.breakingenergy.com

A földgázforgalmazás az a tevékenység, mely által a forgalmazók földgázzal kereskednek és biztosítják a fogyasztók ellátását. Gyakorlatilag a fogyasztóknak a földgázforgalmazókkal van szerződési jogviszonyuk, de a havonta kiállított számlák magukba foglalják az elosztás költségeit is, és a végső fogyasztói ár – a forgalmazótól megvásárolt földgáz ára mellett – tartalmazza az OEH által kiszabott elosztói díjakat is.

Európai szabályzatok szerint azoknak a földgázszolgáltatóknak, akiknek több mint 100.000 kliensük van, külön kell választaniuk az elosztói és a forgalmazói tevékenységeket. Ez a szabály Romániában csak két szolgáltató esetében alkalmazandó: az ország északi felét ellátó E.ON és az ország déli részében szolgálató GDF Suez. A többi 36 földgázszolgáltató nem köteles szétválasztani a tevékenységeket, így ezek esetében a kliensnek ugyanaz a cég biztosítja mind az elosztást, mind a forgalmazást.

Az E.ON két, egymástól teljesen független cégen keresztül szolgáltat földgázat Romániában: E.ON ENERGIE ROMANIA S.A. a forgalmazó (gyakorlatilag a fogyasztók ezzel a céggel kötik a szerződést), E.ON DISTRIBUȚIE ROMANIA S.A. az elosztó (ez a cég építi ki, fejleszti és tartja karban a gázvezetékhálózatot abban a régióban, ahol erre a koncessziós szerződése felhatalmazza – Erdély, Moldova, Bánság).

A GDF SUEZ is két cégen keresztül biztosítja a gázszolgáltatást: GDF SUEZ ENERGY ROMANIA SA a földgázforgalmazó, míg a DISTRIGAZ SUD REȚELE S.R.L. az elosztásért felelős cég.

Árszabáskor az OEH jóváhagyja a már említett elosztói díjakat az elosztóknak, az árrést a forgalmazóknak, valamint a végső árakat is, amelyeket a forgalmazók használhatnak.

A végső fogyasztói ár tehát tartalmazza:

1. a földgáz árát,
2. az elosztói díjat,
3. a forgalmazó árrését,
4. a szállítói díjat (A szállítás a földgáz magasnyomású – 6 bar fölötti – vezetékekben való szállítását jelenti, Románia esetében pedig egyetlen vállalat jogosult erre a tevékenységre, mégpedig a TRANSGAZ S.A.),
5. valamint a tározói díjat (tározásra a téli időszak többletfogyasztásásnak fedezésére van szükség).

Gázfogyasztás – Forrás: www.fastcompany.com

Térjünk vissza az OEH március 27-i döntéséhez. Mi is történt ezen a napon? Az OEH jóváhagyta az április 1-jétől érvényes elosztói díjakat, a forgalmazók árrését, és a végső fogyasztói árakat. A szállítói díj és a tározói díjak nem változtak. A 38 földgáz szolgáltatónak jóváhagyott új árak átlagban 3,9%-kal csökkentek a március végéig érvényes árakhoz képest, de ezen belül vannak olyan szolgáltatók, akiknek csökkent, illetve vannak olyanok, akik esetében növekedett az ár, és a változás is különböző mértékű. A továbbiakban csak az E.ON és a GDF áraira térek ki, ugyanis ez a két cég szolgáltatja a földgázt az ország fogyasztói több mint 90%-ának. A E.ON esetében így alakult a helyzet a legkisebb fogyasztói kategória (évi 23,25 MWh alatti fogyasztás) esetében:  

Cég	Árak (lej/MWh)
	Április 1. előtt	Április 1. után	Változás (%)
E.ON DISTRIBUTIE ROMANIA – Elosztói díj	36,57	36,48	-0,25%
E.ON ENERGIE ROMANIA – Végső ár	116,50	118,10	+1,37%

  A GDF SUEZ áralakulása ugyanabban a fogyasztói kategóriában:  

Cég	Árak (lej/MWh)
	Április 1. előtt	Április 1. után	Változás (%)
DISTRIGAZ SUD RETELE– Elosztói díj	37,75	29,71	-29,29%
GDF SUEZ ENERGY ROMANIA – Végső ár	112,76	102,16	-9,39%

  A bökkenő ott van, hogy a forgalmazók – az E.ON ENERGIE ROMANIA és a GDF SUEZ ENERGY ROMANIA – leválthatók, az elosztók – az E.ON DISTRIBUTIE ROMANIA és a DISTRIGAZ SUD RETELE – pedig nem (csak ha el is költözünk), és a nagy árkülönbség az elosztói díjban van, nem a forgalmazó árrésében. Ha váltunk, akkor egyébként sem köteles a forgalmazónak a szabályzott árakkal dolgoznia, mert már nem szabályzott szerződést köt a klienssel, hanem szabadpiaci tárgyalt szerződést, ahol az ár a felek közötti alku alapján alakul ki. Ráadásul mindez igazából csak az ipari fogyasztókra érvényes, mert a házi fogyasztók esetében, a hazai termelésből származó földgáz esetében egységes ár van megállapítva (53,3 lej/MWh). A teljes piac liberalizációja 2018-ban valósul meg, ami azt jelenti, hogy addig minden egyes földgázforgalmazó ugyanazon az áron vásárolja a lakossági fogyasztásra szánt földgázt, tehát túl nagy alkudozási lehetőség nincs. Összegezve: lehet földgázforgalmazót váltani, hiszen a törvény már 2007-től lehetőséget teremt rá (az ipari fogyasztóknak már 2007 előtt is lehetett), de

• mivel 2018-ig még egységes ára lesz a lakossági fogyasztásnak szánt hazai termelésből származó földgáznak, ami a lakossági fogyasztás 98 százalékát biztosítja,
• mivel az elosztót nem tudjuk lecserélni, ezért az új forgalmazónak is ugyanazon az elosztórendszeren kell eljuttatnia a földgázt hozzánk, és ugyanazt az elosztói díjat kell megfizetnünk,
• az OEH által kiszabott végső fogyasztói árak csak a szabályzott szerződések esetében alkalmazhatóak, egy szabadpiaci tárgyalt szerződés esetében nem köteles ezeket a végső árakat alkalmazni (Szabályzott szerződéseket csak azokkal a kliensekkel köthetnek a forgalmazók, ahol az elosztórendszereik is vannak. Más cégek elosztóhálózatában csak szabadpiaci szerződéseket köthetnek), ezért

Gázvezeték – Forrás: www.servrom.com

házi fogyasztóként nem sok az esélyünk, hogy a jelenlegi forgalmazónkhoz képest számottevően kisebb áron szerezzük be a földgázt. Ipari fogyasztók esetében teljesen más a helyzet. Ipari fogyasztóknak 2015. január 1-jétől teljesen szabad a földgázpiac. Nincs hazai és import gáz vegyelék, nincsenek szabályzott árak és szabályzott szerződések, mindenki úgy és onnan szerzi be a földgázt, ahogy és ahonnan tudja, de az ő esetükben is az elosztó és az elosztói díj ugyanaz marad, a földgázár öt összetevője (lásd fent) közül legfeljebb csak kettő, azaz a földgáz ára és a forgalmazói árrés lehet alku tárgya. A villamosenergia területén sokkal fejlettebb a piac és sokkal előrehaladottabb a piaci liberalizáció, mint a földgáz esetében. Ott már a házi fogyasztóknak is lehetőségük van (akár az ipari fogyasztóknak a földgáz piacon), hogy alkudják a villamosenergia árát, de a villamosenergia esetében is vannak olyan összetevői a fogyasztói árnak, amelyek szabályzás tárgyai és nem alkudhatóak (elosztói díj, szállítói díj, kogenerációs bónusz, zöld bizonylatok költsége). A legfontosabb dolog, hogy a fogyasztók ismerjék jogaikat, tudjanak a piaci lehetőségekről és korlátokról, és mindezek tudatában hozzanak döntéseket.   Szerző: Nagy-Bege Zoltán az Országos Energia Hatóság (ANRE) Szabályzó Tanácsának tagja. Nagy-Bege Zoltán közgazdász, 2000-ben szerzett egyetemi oklevelet Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtan karán, Management szakon. Jelen pillanatban az Országos Energia Hatóság Szabályzó Tanácsának tagja, de ugyanott volt már az Energiahatékonyság és megújuló energia főosztály vezérigazgatója (2009–2012), a Gázpiac főosztály vezérigazgatója (2007–2009), valamint elnöki tanácsadó (2007). A cikksorozat minden csütörtökön fog megjelenni a www.thinkonomy.community-n.