Ez nem akármilyen sütemény, hanem a cseresznyés édességek netovábbja. Aromák tömkelege egybegyűjtve egy igazán ízletes finomságba.
Az A la Tarte-osok folyton kívántatták velem, ott hallottam először erről az édességről. Ez nem is meglepő, hiszen eredetileg Franciaországból származik, mégpedig Limousin vidékéről, és a franciák e műfaj igazi szakértői.
A clafoutis magával hozza a francia konyhaművészet jól ismert lágyságát a maga könnyed, finom, gyöngéd érintésre emlékeztető textúrájával. Több édesség keresztmetszeteként kell elképzelni, hiszen valamelyest hasonlít a pudingra, főleg állagát tekintve, egy kicsit emlékeztet a piskótára is, tésztája pedig még a palacsintáénál is vékonyabb. Sikerült elcsennie mindenhonnan a legjobbat.
Próbáljátok meg elképzelni a legérettebb, leglédúsabb, legpirosabb és leghúsosabb cseresznyéket, amelyeket beborít egy tej, tojás, liszt keverékéből, vaníliával ízesített tészta, amelyet 30–40 perc erejéig bedobtunk a sütőbe. Az íze rabul ejt! Amíg sül, az egész házat elárasztják a vaníliával megbolondított illatok. Úgy fogod érezni magad, mint egy valódi pékségben!
Az eredeti recept szerint cseresznye jár bele, noha újabban megjelentek egyéb gyümölcsös változatai is. Az eredeti clafoutis azonban cseresznyével készül: érett, majd’ kihasadó cseresznyeszemekből, amelyek magukba szívták a nyár legjavát. Nem szabad kimagozni a cseresznyét, hiszen a magoknak meghatározó szerepük van abban, hogy a desszertnek sajátos, fás aromát kölcsönöznek. Sőt, a kimagozatlan cseresznye nem folyik szét a sütő forróságától, és nem ereszti ki édes levét. A pudingra emlékeztető textúra is megmarad így. Persze, ha valaki inkább kimagozná a cseresznyét, azt nyugodtan megteheti.
A clafoutist melegen vagy hidegen egyaránt lehet fogyasztani, tetejét megszórva vaníliás porcukorral. Én inkább hidegen szeretem.
Az extrémebb kombinációkat kedvelők jégkrémmel vagy csokoládéöntettel is fogyaszthatják.
Hozzávalók
Annyira megkívántam a clafoutist, hogy ahhoz, hogy én magam elkészíthessem, egészen a piacig mentem a friss cseresznyékért. Nem sokat gondolkoztam, azon nyomban munkához láttam. Roppant egyszerű az elkészítése, a gasztronómiai élmény pedig felemelő. Mindössze 45 perc alatt el is készül, és a következő alapanyagok kellenek hozzá:
- 500 g lehetőleg jó érett cseresznye
- 120 gramm liszt
- 50 gramm cukor
- vaníliás cukor vagy vaníliarúd
- 4 tojás
- 250 ml tej
- vaj a tepsi megkenéséhez
- egy csipetnyi só
- porcukor a tálaláshoz
Hogyan készül?
A lisztet, a cukrot, egy csipetnyi sót, a vaníliás cukrot és a 4 tojást alaposan, csomómentesre dolgozzuk össze. Fokozatosan adjuk hozzá a tejet is – a végén a palacsintatésztánál hígabb állagú tésztát kapunk.
A cseresznyéket folyó víz alatt jól mossuk meg, majd távolítsuk el a szárakat. Egy hőálló tepsit vajazzunk ki. Ebbe helyezzük az egész cseresznyeszemeket – korábban már írtam, miért célszerű meghagyni benne a magokat. Persze majd nagyon figyelmesnek kell lennünk, amikor ebből a csodás desszertből falatozunk, hogy ne harapjunk rá a magokra.
Fontos, hogy ne zsúfoljuk össze a cseresznyéket a tepsiben, hiszen azok kissé megduzzadnak sütés közben. Annyi cseresznyét használjunk, amennyi kényelmesen elfér. Ezt követően öntsük rá a tésztát, majd 190 fokos sütőben süssük 30–40 percen át.
Az aranybarna színéről és az állagából ítélve könnyen meg lehet majd állapítani, amikor elkészült, nem beszélve az isteni illatáról. Amikor kivesszük a sütőből, akkor fog majd igazán megmutatkozni igazi szépsége, csak úgy fog duzzadni a büszkeségtől clafoutisunk… Néhány perc elteltével azonban kicsit visszaesik, ami természetes, így kell történnie.
Tálaláskor hintsük meg porcukorral, és merüljünk el az ízeiben!
Simona Rusu írása
Írd meg a véleményed