Charta XXI, eszik vagy isszák?

Trianon óta a magyar nemzet Piroska és a farkas történetét éli át újra és újra. Ugyanis mintha kövekkel lenne tele a gyomor, úgy ragadt bele az emberekbe Trianon, és nem hagyja őket nyugodni. Főleg azért nem, mert egyelőre még nem talált senki világos és működőképes megoldást rá.

A Kárpát-medencében minden ember az etnikai hovatartozásától függetlenül az emberi jogainak a teljességével kellene éljen. Ez lenne az egyik legfontosabb a közös létezésünkben, mégsem jutottunk még odáig, hogy ezt gyakoroljuk.

Surján László, az Európai Parlament egykori alelnöke és Nastasa Lucian-Kovács, történész beszélgetése is egyértelműen arra a megoldásra igyekezett rávezetni mindenkit a Thinkonomyn, hogy itt az idő megkötni az igazi trianoni békét, ami nyilván, ma már nem a határokról szólna, hanem a további együttélésről. Ezt nevezhetjük egy korábbi, megoldatlan probléma huszonegyedik századi megoldásának.

A Charta XXI is ebből az elgondolásból jött létre: száz év veszekedés után itt az ideje változtatni. Gondolni kell a következő száz évre is. Kinek van kedve újabb viaskodásokban együttélni, amikor egy apró perspektívaváltással akár gördülékennyé is tehetnénk az együttlétezést? És gondoljatok csak bele, egy ilyen igazi békével többet nem kellene nekünk, erdélyi magyaroknak attól szenvednünk, hogy a magyarországi társaink naponta megkérdezik tőlünkl, hogy hogyan tudunk mi magyarul beszélni, ha Romániából jöttünk?

Igazából már száz éve mindenki a sült galambot várja. A megoldásra való várakozás azonban nem visz sehová, az idő telik, a veszekedések pedig nem múlnak.

A politikától lehet várni a legkevesebb megoldást, mert ha egy párt ezt zászlóra tűzné, akkor a másik rögtön azt mondaná, hogy ne tegye. Az egyháztól várhatnánk, de az erdélyi régiókban az egyház a nemzeti öntudat kovásza. Ez dicséretes, mert szívén hordozza a közösséget, de éppen emiatt nem lehetne rájuk bízni a megoldást, illetve azért sem, mert az egyházak  hatósugara is nagyon kicsi.

A Charta XXI alapítói ráébredtek arra, hogy nekik, magyaroknak is rendbe kell tenniük előbb a gondolkodásukat. Most jött el az ideje annak, hogy megszólítsák a Chartara nyitott román és más nemzetiségű népeket. Így már 7 ezer igazolt aláírással bizonyíthatják, hogy kezdenek ráébredni az emberek arra, hogy a béke a legfontosabb az együttélésben. Az aláírások 15%-a pedig nem magyar.

Akkor kezdünk el ráébredni arra, hogy valami nincs rendben, amikor mindannyian érezzük, hogy nem tudunk már  nevetni a nyomorúságunkról alkotott vicceken. Most már egyre többen érzik, hogy csak az kell a nemzetnek, hogy ne gyűlölje a másikat, semmi egyéb.

Nacionalistának lenni a legkönnyebb, mert nem kell kiemelkedő intellektussal rendelkezni hozzá. De a nacionalisták csak bizonyos berögzött dolgokat képesek hangoztatni.

Elérkezett az az idő, amikor rá kell nevelni mindenkit arra, hogy szervezzük meg az együttélés lehetőségét, mert alapvetően a nemzetek között nincs feszültség. A szomszéd is elsősorban szomszéd, nem pedig magyar, román vagy egyéb. Amíg nem piszkálják az embert, addig az nem ellenség senkivel. De a fölpiszkált emberek bizony bántanak.

Tőlünk függ, hogy mit választunk, mi szervezzük meg a következő száz évünket is. De gondoljunk csak bele, ha a politika rájön, hogy az egymás ellen cukkolással nem jut több szavazathoz, akkor normalizálódik. Ezt pedig közös összefogással könnyen létrehozhatjuk, mert ahogyan  Németh László fogalmazott: “mindnyájan tejtestvérek vagyunk”.



Bereczki Szilvia Tímea

 
Kategória: 
Írj velünk!
Kamatoztasd tudásodat, légy elismert szakmai körökben