Igen, könnyű egyetérteni azzal, hogy a romániai magyar közösségben egyre kevesebb a közösségi építkezéshez nélkülözhetetlen ön- és társadalmi reflexió. Kérdéses ugyanakkor számomra, hogy melyek azok az operatív teendők, amelyeket akkor kell elvégeznünk, amikor egy olyan történettel vagy üggyel találkozunk, amely mellett egyszerűen nem mehetünk el.
A Tőkés László kitüntetése körüli hercehurca, az ádámbéla történet vagy éppen a Farkas utcai divatbemutató ügye mellett kiemelkedő problémának gondolom, hogy a jelenlegi erdélyi magyar médiában nincs egy olyan felület, ahol szabadon helyezhetnénk egymás mellé ötleteinket és gondolatainkat. Mindezt mindattól függetlenül, hogy ki mit gondol az elit fogalmáról vagy éppen arról, hogy szükségünk van-e egyáltalán expliciten definiált elitre.
Sepsiszentgyörgyi középiskolásként a Háromszék napilapot, egyetemistaként pedig a Transindexet gondoltam olyan felületnek, amely lehetőséget teremt a párbeszédre, aztán az utóbbi időben egyre inkább elbátortalanodtam.
A Háromszék napilap minősége kapcsán épp a napokban: történt ugyanis, hogy március 11-én részt vettem a Junior Business Club által szervezett Üzleti Tervek Versenyén. Mellékes szál a történetben, hogy azért vettem rész a rendezvényen, mert fontosnak gondolom, hogy itthon is kamatoztatni próbáljuk az egyetemi életben szerzett tudásbázist. Minderre és arra, hogy tudatosabban lazább előadást igyekeztem tartani, a Háromszék napilap március 23-i beszámolója hanyagnak nevezte előadásom. Mindezt úgy, hogy a helyszínen sem a szakmai zsűri, sem a sajtó képviselői nem emeltek kifogást sem az üzleti terv, sem a bemutatóval kapcsolatban. Mivel helyben szóltam, ezért a sérelmezett mondatot azóta kivágták a cikk online verziójából, és a főszerkesztő is bocsánatot kért. Farcádi Botond főszerkesztő segítségét és Karácsony Zsolt Junior Business Club elnök közbenjárását ezúton is köszönöm, ám meggyőződésem, hogy a történet elég sokat elárul a romániai magyar sajtó jelenlegi állapotáról.
[[{“fid”:”459″,”view_mode”:”default”,”fields”:{“format”:”default”,”field_forras[und][0][value]”:”trafic.ro.”,”field_file_image_alt_text[und][0][value]”:”Transindex versus Székelyhon, márciusi adatok.”,”field_file_image_title_text[und][0][value]”:”Transindex versus Székelyhon, márciusi adatok.”},”type”:”media”,”attributes”:{“alt”:”Transindex versus Székelyhon, márciusi adatok.”,”title”:”Transindex versus Székelyhon, márciusi adatok.”,”height”:”434″,”width”:”700″,”class”:”media-element file-default”}}]]
Jelenleg talán csak a Transindex képes szélesebb olvasóközönséget elérni úgy, hogy közben erősebb témákat is felvállal. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a vita próbálkozásainak színterei egyre inkább visszaszorulnak azon konkurensekkel szemben, akiknél épp azon hírek dominálnak, hogy melyik községben kik indulnak a polgármesteri székért.
A Thinkonomy szerkesztése során szerzett kevés tapasztalat alapján nagy kérdés számomra, hogy a kritikus és önkritikus közösség miként tudja kiépíteni azon felületeket, ahol őszintén lehetne írni és próbálni valamit építeni ezekből a romániai magyar történetekből. Mert az, hogy ezen munkát nem tudjuk megspórolni, az meggyőződésem.
Írd meg a véleményed