Mielőtt a kettős tőzsdei listázás előnyeiről vagy hátrányairól tennénk említést, fontos, hogy megvizsgáljuk, mi a különbség az elsődleges és a külföldi jelenlét jellege között.
Az egyik és talán legfontosabb különbség a vállalat a tőzsdei részvételre való felkészültsége. A vállalat életében egy elsődleges részvénykibocsátás hatalmas változást hozhat, a szigorúbb beszámolói követelmények révén. A másodlagos listázás a tőzsdén lévő vállalat számára már nem ró akkora terhet, így a bevezetés folyamata is sokkal egyszerűbb és rövidebb. Egy másik fontos különbség, hogy míg az elsődleges bevezetés célja a tőke előteremtése, addig a külföldi, a második kibocsátás célja – mint például a szélesebb befektetői kör elérése, átláthatóbb működés avagy alacsonyabb tőkeköltség bevonása – gyakorta változhat. Egy másik lényegi kérdés a duális listázás esetében a két piac közötti eltérő likviditás, illetve, hogy hogyan hat a külföldi jelenlét a meglévő piaci forgalomra és részvényárfolyamokra.
Forrás: www.followthegain.com
A külföldi jelenlétnek több elterjedt formái vannak. Egyrészt történhet a részvények szokásos bevezetésével, melynek során az adott vállalat részvényeit előszőr bocsátják ki egy másik ország tőzsdéjén. A másik forma az úgynevezett letéti igazolások, angolul depositary receipt-ek (DR). Ezek által válik lehetővé a vállalatok számára, hogy egy másik ország tőzsdéjén kereskedjenek részvényeikkel. Ezeket általában amerikai dollárban vagy euróban bocsájtják ki. A letéti igazolásokat pénzintézetek bocsájtják ki, mégpedig egy külföldi vállalat által letétbe helyezett részvények után. A letéti igazolások és a részvények közötti átváltás nem minden esetben egy az egy arányban történik. Ennek meghatározása általában a vállalat, illetve a kibocsájtó pénzintézet feladata.
Továbbá meg kell említeni, hogy a letéti igazolásoknak számos formája létezik. A román vállalatok körében az egyik legelterjedtebb forma a GDR-ek (Global Depository Receipt), Európában az EDR-ek (European Depository Receipt), illetve az ADR-ek (American Depository Receipt), amelyek nem amerikai vállalatok részvényeit képviselik az amerikai piacokon. A GDR-okat mindkét valutában jegyezhetik (euró vagy dollár).
Kibocsájtás előnyei – Forrás: www.coindesk.com
A külföldi kibocsájtás előnyei között szerepel a felelős vállalatirányítás (corporate governance), melynek során létrejön egy egyfajta kontroll a részvényesek által a menedzserek felett arra vonatkozóan, hogy a vállalat erőforrásait ne a saját hasznukra, hanem a vállalat érdekében használják fel. Továbbá a külföldi bevezetés lehetőséget nyújt szélesebb befektetői kör kialakítására. A kettős bevezetés előnyei közzé sorolható a szélesebb körben elérhető tőke, amely az itthoni piacon esetleg nem áll rendelkezésre a vállalatok számára.
A külföldi kibocsátás hátrányaként meg kell említeni a felmerülő költségeket, így a kibocsátási költségeket vagy a tanácsadói díjakat, továbbá a szigorúbb standardok alapján készülő beszámolók költségeit, illetve a tőzsdei díjakat.
Fontos tudni, hogy a közzétett információk egyaránt jelenthetnek előnyt és hátrányt a vállalatok számára, ezáltal nem csak a befektetők jutnak hasznos befektetési döntéseket meghatározó információkhoz, hanem a versenytársak is. Ugyanakkor a külföldi jelenlét nem minden esetben tudja biztosítani az elvárt likividitást, így a letéti jegyek nem jelentenek valós befektetési alternatívát.
Cikk szerzője: Szabó Róbert – Pénzügyi Felügyeleti Hatóság (Autoritatea de Supraveghere Financiara) munkatársa
Írd meg a véleményed